Budapest a Duna gyöngye-Magyarország fővárosa a két világháború között

Minden város kétszer születik: Budapestet először tót napszámosok rakták téglából és vakolatból. Másodszor az írói, művészei építik fel. Kő és vakolat magában nem elegendő: az ilyen város csak telep, csak műhely, csak méhkas, de nem város a szó nemes értelmében. A puszta ezer és ezer év óta puszta, de csak Petőfi óta tudjuk, hogy szép. Budapest még fiatal város, és sokan még most sem akarják elhinni róla, hogy szép, nagy és nemes: mert Budapestről még nem írtak eleget. Nem volt Victor Hugója, aki bevallotta volna róla, hogy még a kövezete után is honvágyat érez. A nemlátóknak még nem nyitották fel a szemét, még nem hitették el az országgal, nem, még magával a várossal sem, hogy Budapestnek is tulajdon, sajátos és semmihez sem hasonlítható lelke van, mint akár Párisnak, vagy Londonnak. Pedig ez a lélek itt van, megvan [...] Uj Idők, 1922