Budai tüzek

Zúgtak a harangok Buda városában, a templom előtti téren tolongott a nép. Az 1300-as évek elején történt egy őszi napon. Lajos pap, a budai plébános kiátkozta a pápát. A budaiak szakítottak a római egyházzal, és ott, nyíllövésnyire a királyi vártól maguk kezébe vették sorsuk irányítását... Lajta Kálmán regénye a XIV. század első éveit eleveníti meg, az utolsó Árpád-házi király halála után kirobbanó trónviszály idejére vezeti el az olvasót, és egy keveset említett történelmi eseményt mutat be. A regény főhőse, Tót Márton, martalócok elől menekülve vetődik Budára, a város befogadja, s ő karját, tehetségét a függetlenségi harcát vívó város szolgálatába állítja. Színes kalandjai magasabb rendbe szerveződnek a cselekményben, s a fordulatos, feszült, pergő mese izgalmas történelemfilozófiai kérdéseket vet föl. Meddig állhat meg egy kis közösség a történelem nagy erőinek szorításában? Mi segít? Hit? Fortély? Küzdelem? Egység? Összefogás? Hol a határ az elvi tisztaság és a már romboló fanatizmus között? Mikor fordul meg az okos taktika önző megalkuvásba? S ami megalkuvásnak látszik, az-e valójában? Mindezekre a kérdésekre Lajta Kálmán nem elvont képletben keresi a választ, hanem a magyar középkor egy kusza és szövevényes időszakának hiteles leírása révén, történelmi nyomozás részleteibe avatva olvasóját mondja el róluk véleményét. Gondolatai pontosan ábrázoló korrajzba illeszkednek, és bő mesélő kedv áramában alakulnak ki.