Bovaryné

"Flaubert-t első regénye, a Bovaryné teszi híres íróvá. Realista regény; tája a leghétköznapibb francia kisváros, emberei valamennyien átlagemberek; nem típusok, mint Balzac alakjai, hanem olyan még csak nem is tipikus emberek, akikkel az olvasó mindennap találkozik. A regény meséjét adó tragédia is mindennapi tragédia. Bovaryné a meg nem értett asszony, megfertőzte a "század betegsége", sosem érzi jól magát ott, ahol él, elvágyódik a láthatáron túlra, örökös belső nyugtalanságában megcsalja becsületes és teljesen jelentéktelen férjét, élete mindinkább kisiklik... A regény a polgári Flaubert vádirata a romantika ellen. De ugyanakkor - Flaubert a francia irodalom leginkább kétsíkú lelke - a romantikus Flaubert szatírája is a nyárspolgárság ellen." "Az írni tudás, a gondos stílus, a helyes nyelvhasználat, az irodalom formai értékei egy nemzet tudatában sem olyan nagy fontosságúak, mint a franciáéban. - és a franciák Flaubert-t tartják a próza legnagyobb mesterének, a leghibátlanabb francia írónak... A szavak csodálatos biztonsággal sorakoznak helyükre: a jelzők, a gondosan kidolgozott hasonlatok pontossága megdöbbentő. És főképp ritmusa van ennek a nyelvnek, valami meghatározhatatlan, jóleső hullámzása." (Szerb Antal)