Borisz Godunov -Népi zenedráma 10 képben

Részlet a könyvből: IV., azaz Rettegett Iván után idősebb fia, Fjodor került a trónra. Az államügyek elől a vallásba menekvő cár helyett sógora, Borisz Godunov, a tehetséges és törekvő bojár, Iván egykori kegyence kezébe került a hatalom. 1591-ben meggyilkolták Dimitrij cárevicset, a gyermektelen Fjodor öccsét, s leendő utódát. Az elterjedt hiedelem szerint Godunov tétette el láb alól. Fjodor halálát követően Borisz lett a cár. Hat év múltán egy trónkövetelő ál-Dimitrij jelentkezett, akit a lengyelek haddal támogattak. Borisz visszaverte, de 1605-ben hirtelen meghalt, s az ál-Dimitrij cárként vonult be Moszkvába, Borisz fiát pedig kivégeztette... Az orosz történelem e drámai eseménysora nagy művészi lehetőségeket: nagyszabású, ellentmondásos jellemeket és sokrétű, jelentőségteljes emberi-történelmi konfliktusokat rejt magában; érthető, hogy jó kétszáz éven át a dráma és opera termékeny témája volt. Lope de Vega már 1617-ben feldolgozta, ebből az anyagból nőtt ki Schiller utolsó, töredékben maradt drámaterve, Hebbel egy tragédiája, és persze ez az orosz dráma első évszázadának egyik alaptémája, a klasszicista Szumarokov Ál-Dimitrijétől kezdve, Puskin klasszikus alkotásán keresztül Osztrovszkij Dimitrij-tragédiájáig, és Alekszej Tolsztoj drámatrilógiájáig. Az operaszínpadon 1710-ben Johann Mattheson keltette életre, s még Muszorgszkij zseniális műve után is írtak belőle operát: Jonciéres és Dvorak. Feltűnő azonban, hogy a feldolgozások többsége az ál-Dimitrijről, az ő politikai, erkölcsi és lelki dámájáról szól. A teljes történelmi tragédiát csak Puskin és Muszorgszkij fejtette ki a témából.