Bilincsek

ELŐSZÓ Részlet a könyvből: "A kert végében eldugott kis forrás halkan csörgedezett a homályban . . . Tegnap, tegnapelőtt, száz esztendő előtt is már így bugyogott ki a mohás partoldalból és tiszta csöppjeinek édesen, búsan, megnyugtatóan halk zenéje egyhangú ütemben ismételte azóta ki tudja hányszor, és hány százmilliószor fogja még, hogy mindegy . . . minden egy ... A sok ember közül, a ki hallotta a forrást, egy-kettő kitalálta szavának értelmét: de isteni közönyt, az élettel szemben, ebből a nagy igazságból: minden egy, minden egyre megy . . . nem merítettek ők sem. Hát még a többi! Azok, kik közönyösen mennek el a források mellett, de a piaczi lárma annál fontosabb nekik. Ezen a napon, enyhe, felhős, októberi égbolt alkonyodott el a forráska fölött. Ráborult fűre, fára s végül a kopaszhomlokú borostyánszakállas vén házra is, úgy hogy már csak vöröses fényben égő, beszédes kék szeme vigyázott ki a sötétsége...