Beppo a lazzaroni fiu (Nápolyi történet az ifjuság számára)

lazzaroni-család. A ki valaha oly szerencsés volt, hogy Nápoly örökké derült ege alatt pár napot tölthetett, az nem egykönnyen felejti el a lazzaronikat, kiknek tolakodását a Nápolyban időző idegen lépten-nyomon tapasztalja. Persze mi egészen másoknak gondoljuk őket, mint a minők a valóságban. Rendesen azt hisszük, hogy rongyos ruhájokban hajléktalanul az utczákon kóborolnak, nappal a kikötőben fejöket kezükre hajtva végigfeküsznek a tengerparton. semmivel sem tőrödnek s csak a festői öböl apadó és dagadó hallámait, a himbálózó halászcsónakokat és az utazókkal megtelt bárkákat nézegetik, vagy valahol a tengerparton a napon sütkéreznek s épen csak annyit dolgoznak, hogy néhány garast keresve, gyomrukat egy tál makkarónival megtölthessék; éjjelre pedig családostul meghuzódnak valamely templom előcsarnokában. E mellett még tolvajnépnek is tartják őket, a kik előtt az idegennek még a zsebkendője sincsen biztonságban. Azonban, becsületére legyen mondva ez elhiresztelt néposztálynak, korántsem oly rosszak, mint a milyeneknek őket kikiáltották. Vissza Tartalom I. A lazzaroni-család 8 II. Az idegenek 16 III. Látogatás a lazzaroni atyánál 27 IV. Képek a jelenből és múltból 43 V. Nagy veszélyben 57 VI. Zarándoklat Camaldoliba. Bernardo testvér 72 VII. A holt városban 94 VIII. Egyenruhában 117 IX. Borús napok. Szent József napja 131 X. A vöröshajú ember és az éjjeli betörés 146 XI. A dell' Ovo erődben 160 XII. A végzetes tengeri zivatar. A veszély tetőfokán. Az utczai szent beszéd 172 XIII. Szent Januárius kórházában. Örvendetes viszontlátás. A lazzaroni kedvencz otthona 188