Benivieni neoplatonista versének kommentárja

Giovanni Pico della Mirandola (1463-94) kommentárja barátja, Girolamo Benivieni neoplatonista ihletésű Dal a szerelemről című költeményéhez egy egymásra épülő sorozat egyik láncszeme, egy értelmezési spirál egyik állomása. A kiindulópont ebben a sorban a XV. századi olasz humanisták kedvenc filozófusának, Platónnak a Lakoma című dialógusa, amelynek első nagy lélegzetű kommentárja a platóni corpus (latinra) fordítójának, Marsilio Ficinónak, a Cosimo de' Medici támogatását élvező firenzei platóni akadémia vezetőjének tollából született 1469-ben. Girolamo Benivieni (1453-1542) e Lakoma-kommentártól megihletve egy neoplatonista költeményben adja vissza a ficinói mű summáját, mint azt később maga is említi a kiadáshoz írt bevezetőjében, s ezt értelmezi szintén neoplatonista szempontok alapján Pico. Amint leveleiből és a kommentárban magában tett megjegyzéseiből kiderül, e munkát csupán filozófiai ujjgyakorlatnak szánta két későbbi műve: saját Lakoma-kommentárja és Poetica theologia című mítosz-értelmezései elé, melyek azonban nem készültek el, így e munkában érhetjük tetten a leginkább e tárgykörökben is gondolatait. Műve a kéziratokban négy könyvre oszlik, melyek közül az első egy platonista módszertani alapvetéssel kezdődik, s a létezés három módozatát az okszerű, a formai és a részesedett létben határozza meg. Ficino Lakoma-kommentárjához hasonlóan Pico is a plótinosi világmodell kissé leegyszerűsített változatának bemutatásával folytatja, amit a teremtés folyamatának a szerelem közreműködésével történő leírása követ - szintén plótinosi értekezések alapján. A második könyv a szeretet, a vágy és a szépség különféle fajtáinak meghatározását és tárgyalását tartalmazza. A harmadik könyv témájában nem válik el élesen a második könyv témáitól, ezért is érthető, hogy a nyomtatott verzióban, amely a bázeli Opera omnia szövegkiadásának is alapja lett, nincs különválasztva e két egység. A negyedik könyv tartalmazza magát a verselemzést. Pico a költemény elemzésén stanzánként megy végig, a 6-7-8. stanzát azonban együttesen tárgyalja, majd újra külön az utolsó stanzát. A verselemzés leglényegibb momentuma a 6-7-8. stanza együttes tárgyalása, melyben az emberi, majd az angyali szerelem egymás után következő lépcsőfokait mutatja be, szám szerint hatot, melyeken Jákob lajtorjájához hasonlatosan Isten közelébe juthatunk fel. A mű nem jelent meg Pico életében üldöztetése és a kiátkozással való fenyegetettsége miatt, Biago Bonaccorsi beszéli rá Benivienit, hogy járuljon hozzá halott barátja nevében is a kiadáshoz, 1519-ben, huszonöt évvel Pico halála után.