Bengáli tűz (Tizenegyedik kiadás)

Germanus Gyula (1884-1979) világhírű orientalista professzor és első felesége, G. Hajnóczy Rózsa (1892-1944) Indiában élt 1929 és 1932 között. Germanus Gyula iszlám művelődéstörténetet adott elő Rabindranath Tagore szantiniketáni egyetemén. Megismerték a híres egyetemén. Megismerték a híres egyetemi telepen dolgozó európai és hindu tudósok életét, barátaik kalandos múltját, s emellett beleláttak India sokrétű, titokzatos életébe, kultúrájába, szokásaiba. "Megboldogult feleségem - írja Germanus Gyula - indiai egyetemeken való működésem ideje alatt naplót vezetett. Saját kedvtelésére rótta a sorokat nap nap után, feljegyezve a reggeli, déli és esti hőmérsékletet... majd a napi prózai eseményeket... Ebből a naplóból íródott tíz évvel később a Bengáli tűz." A könyv első megjelenése épp 1944-re esett, amikor a körülmények nem kedveztek az irodalmi feltűnésnek, mégis olyan sikert ért el, hogy még ugyanebben az évben másodszor is kiadták. Mi teszi oly magával ragadóvá a Bengáli tűz-et? Talán az, hogy nem korlátozódik a szokványos naplófeljegyzésekre, anyaga sokkal gazdagabb és hatalmasabb, messze túlnő a személyes visszaemlékezés keretein. Az "ezerarcú" India szinte valamennyi arca megjelenik legalább egy-két érzékletes villanásra, Gandhi mozgalmai éppúgy, mint a jógik, fakírok, misztikusok Indiája, a bennszülött kasztok éppúgy, mint az indiai-angol társadalom élete; s mind e mögött India évezredes történelme is fölsejlik. TARTALOM: Előszó (Germanus Gyula) 5 Első év - 1929 17 Második év - 1930 299 Harmadik év - 1931 535 A kiadó jegyzete 715