Be-Bop

Christian Gailly 1943-ban született, dzsessz-zenésznek indult, és viszonylag későn lépett írói pályára. 1995-ben megjelent hatodik regénye, a Be-bop a kritikusok egybehangzó véleménye szerint írói pályája csúcsa. Izzó személyességű, mégis könnyeden elegáns kis remekműről van szó. A Lettre Internationale 2001. tavaszi számában olvashattunk belőle részleteket. A Be-bop a szaxofonista-életéről szól. Dallamot olvasunk. A szavak, a mondatok, a fejezetek ritmusa adja a mű struktúráját. Az analfabéta főszereplő egyetlen kifejezőeszköze a zene és talán a szexualitás. A Be-bop afféle "találkozás egy fiatalemberrel", egy érett felnőtt keserédes szembesülése saját ifjúkori álmaival, ábrándjaival, idealizmusával. Az izgalmas, fordulatos könyvben mintegy az író mostani és fiatalkori alakmása akad össze egy vidéki üdülővároskában, mintegy véletlenül. Basile Lorettu a fiatal dzsessz-szaxofonista, aki kétségbeesetten keresi eredeti stílusát, de nem tud kilépni a nagy bálvány, Charlie Parker árnyékából. A lüktetően színes-ízes, dzsezzes, elsöprő lendületű regény cselekményét bizonyos női szálak (avagy szólamok) felbukkanása is bonyolítja.