Bankrablók (A móri vérengzéstől a brókerbotrányig)

Van néhány hivatás, amelynek gyakorlása során az embernek minden érzelmi érintettsége ellenére meg kell őriznie hidegvérét, tárgyilagosságát, cselekvőképességét. Akkor is, ha a cselekvésre kényszerítő szituáció megrendítő, tragikus, borzasztó, szinte soha nem felejthető. Mentősök, tűzoltók, katonák, rendőrök, orvosok hallgatnak erről az élményről gyakran évtizedekig. Ezeknek a megrendítő helyzeteknek állandó szereplője a szóvivő, a kommunikátor, aki a mindenkori cselekvők helyett beszél. Garamvölgyi László is szóvivő, a beszéd embere: a rendőrök helyett beszél, a rendőrök nevében. Az elsők között volt, aki a móri vérengzés helyszínére érkezett, aki szembesült nyolc kegyetlenül lemészárolt, ártatlan ember látványával, a vérrel, a hozzátartozók szenvedésével. Az első volt, akinek meg kellett szólalnia, elmondania az elmondhatatlant. Hírek, álhírek, "kiszivárogtatások", a nyomozás sikere érdekében visszatartandó információk, a média hihetetlen nyomása, az emberek információéhsége és a szakmai korrektség - mindezek között kell rendet tenni a kommunikátornak, hitelesen tájékoztatni, felülemelkedni saját érzelmein... Garamvölgyi László új könyve nem csupán a 2001. május 9-től a 2003. november 3-ig megtörtént események rendőrségi krónikája. Plasztikus képet ad a média világáról, a kommunikációs technikákról, a szakember, az ember vívódásáról. Bankrablás sokféle van. A 2003. nyarán kirobbant brókerbotrány mind mélyebb indulatokat kavar mind több közszereplő válik érintetté. Egy tragédia összehasonlíthatatlan egy sikkasztási üggyel. Mégis, ami összeköti ezeket az eseteket, az a morális válság az elkövetők oldaláról, a döbbenet és a felháborodás a tisztességes többségéről, és a kommunikátor személye, akinek mindenek előtt tájékoztatnia kell.