Balladák, románcok, balladásdalok a Répce mellékéről

MAGYAR, HORVÁT ÉS CIGÁNY NÉPKÖLTÉSZETI ALKOTÁSOK ELŐSZÓ A Répce mente néprajzi anyagban gazdag tájegység. Erről már akkor meggyőződtem, amikor Hetyésy Katalinnal A Répce mente meséit és mondáit szerkesztettük, vagy amikor Rajczy Mária: Csepreg irodalmi múltja és népköltészeti hagyományai című doktori értekezését forgattam. A Répce mente hazánk nyugati peremén helyezkedik el, de átnyúlik a szomszédos Ausztriába is. Ez a találkozó helye az Alpok keleti nyúlványainál elterülő dombvidéknek és a magyar Kisalföldnek. A térség legnagyobb folyója az ausztriai Bucklige Welt dombjai között ered. Három néven is nevezik, amíg megnyugszik a Rába ölén. Rabnitz Burgenlandban, Répce itthon Vas és Győr-Moson-Sopron megyében, de Rábca szlávosan Kapuvártól északra, ahol medrét a Kis-Rábáéval egyesítették. A Répce 420 négyzetkilométeren tölti be a vízgyűjtő szerepét. Erek, csermelyek, patakok igyekeznek a medrébe: jobbról a Boldogasszony-, az Ablánc-, a Fenyves-, a Kőris-patak, balról a Pós-, a Metőc- és a Kocsond-patak. Ezek közelében települtek azok a falvak, apró városok, ahol a könyv anyagát megleltük. A kötet anyaga a Répce mellék településeiről került múzeumi kézirattárba és a gyűjtők feljegyzései közé. Nagy gyűjtőink köteteiből egyet sem vettem át, azokat összehasonlítási és származási alapnak tekintetem egyes balladák vonatkozásában. Nyomdai megjelenése csak a Rajczy-féle és a büki balladáknak volt. Ezek is szűk szakmai körben ismertek. A fentiek kivételével eddig be nem mutatott anyag kerül a kutatók és az olvasók kezébe. E könyvvel gyönyörködtetni és ismeretet közölni egyaránt szeretnék. Mondandómat közérthetően kívánom megfogalmazni, lehetőleg kerülve az irodalom- és néprajztudomány idegen kifejezéseit.