Balladák és bomlások

A negyvenhat éves alkotó a kortárs bolgár irodalom megkerülhetetlen alkotója. A Bulgáriában lazább posztmodern törekvések méltán legismertebbje. Sok kötetes költő, prózaíró, drámaíró, korszakos antológiák alaptagja vagy társszerzője, szerkesztő, irodalomkritikus, az irodalomtudomány doktora. Hazai és külföldi díjak sora mögötte, számtalan nyelvre lefordították minden műfajában. A kötet a szerző 2007-ben kiadott összegző költői gyűjteménye: 15 év, 4 verseskötet visszaidéző és egymást erősítő gondolat- és szóépítménye. Ami a Lapidáriumban (1992) elemeire esett (nyelvi) kísérletezés, a következő kötetben (Egy nemzet cseresznyéje, 1996) balladaszerűnek egyszersmind poétikai és történelemszemléleti kánontörőnek szánt hangnem és vállalt modor mára már inkább épp a bomlást példázza. A kilencvenes évek bomlottságai egyre inkább így látom, mondja Goszpodinov, balladisztikusak voltak. A Levelek Gaustinhoz (2003) címet viselő harmadik  több-ciklusos verseskönyv a szerzőre jellemző rövidség mellett a fotografikusság erényét is felvonultatja. A változatos levelekkel is színesített szerkezet és élményvilág már átvezet A világ vasárnapjai című utolsó eddig külön kötetben nem is közölt versekhez, benne a világot is járó poéta új gondolataihoz: ám a rá jellemző, most is felismerhető versszervező stílusjegyek maradéktalanságában. Negyvenéves volt a bolgár alkotó amikor életművével és poétikájával foglalkozó könyv is napvilágot látott már hazájában. Magyar nyelven ez az első kötete.