Babits Mihály költészete

FÜLSZÖVEG "Az induláskor filozófusnak készülő Babits a tudatállapot egy-egy metszetének tekintette verseit, s költészetét a poétika föltételei közt lehetséges megismerésének fogta föl - írja Rába György erről a könyvéről. - Ez a könyv a babitsi költészet élettanát a költő filozófiai nézeteinek, tanulmányainak, nyilatkozatainak, verskéziratainak és -variánsainak, levelezésének világító fényében igyekszik megmutatni; nem feledkezik meg regényeinek, novelláinak párhuzamos vagy olykor utaló mozzanatairól sem, s a költő alakuló arc poeticáját magyar és világirodalmi környezetével is összeveti. A pályakép a költészettani vízválasztók s az igen gyakran ezt erősító élterjazi fordulópontok szerint tagolja Babits lírájának fejlődését, de az alkoóti szándék és az ezzel legtöbbször összhangzó műjelentés minél hívebb értelmezéséért több kulcsvers szervezetét kinagyítja. Babits költészetének ez a vizsgálata arra hív, hogy az alkotót és művét másnak olvassuk, mint korábban: érzékletesnek, nem pedig dekadensek, ihlető filozófiai kérdésekkel szemhatárunkat tágítónak, nem pedig a formával öncélúan játszónak, életre nyitottnak, nem pedig a világtól idegennek, a közösségi sors iránt érzéketlenek. Fejlődésrajzának ebben a tükrében Babits, költői jelentőségét tekitnve, Ady szomszédságába kerül, mint irodalomtörténeti jelenség pedig nem határolódik el élesen az avantgarde-tól." Rába György 1924-ben született Budapesten. Ugyanitt érettségizett, és a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett 1948-ban. Évekig magyar-francia szakos középiskolai tanárként tanított, több mint két évtizede pedig az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. A fölszabadulás előtt verseit a Nyugat, a Magyar Csillag, a Vigília és a Magyar Nemzet közölte. 1945 után költőként és műfordítóként nemzedékének legjobbjai közé emelkedett, irodalomtudósként pedig főképp századunk irodalmának vizsgálatával szerzett előkelő rangot magának.