B(n)em mese ez gyermek...

Bevezetés helyett valamiféle magyarázatát kellene adni annak, hogy az itt következő írásokat miért tartjuk érdemesnek könyv alakjában is nyilvánosság elé tárni, s némiképp be kellene avatni az olvasót, hogy milyen szituációkban, s esetenként milyen indíttatásból születtek meg ezek a (...minek is nevezzük?... szóval) tartalmukat tekintve zömmel jellem- és helyzetkomikumok, illetve egy-egy jelenséghez, egy-egy alkalomhoz kapcsolódó reagálások. Az írások egy része már nyomtatásban is megjelent, részben cégünk híradójában a Nyomdászban, részben pedig a Hajdú-bihari Naplóban, de többségük csak szűk körben, élőszóval (de mindig a szerző előadásában) került a nyilvánosság elé. Ilyenformán ezzel a könyvvel egy elsőkötetes szerzőt is köszönthetünk, aki közel négy évtizeden át dolgozott a nyomdában, s pályafutása során mindvégig nyitott szemmel, sajátos látásmóddal szemlélte azokat az előre- és visszalépéseket, amelyek közvetve vagy közvetlenül befolyásolták a munkatársak közérzetét. E közérzetnek tart egyfajta görbe tükröt az írások nagyobb részét képező alföldi nyomdai történetekben, amelyek szintén mindig konkrét szereplőkről szólnak, kisarkítva, kipoentírozva a személyt, a helyzetet vagy a jelenséget. Ilyenformán válik tehát Bencze Mátyás (saját maga kedvenc elnevezésével: Bem) az elmúlt évtizedek krónikásává, bár természetesen sohasem volt szándéka, hogy objektív leírását adja a történéseknek.