Az úton

Részlet a könyvből: "Az erdőszélen, az öreg Madis Pärtel tanyáján a farkasok széttéptek egy bárányt, meg egy anyajuhot három kicsinyével. Mindez fényes nappal történt, amikor a kolhozparasztok a legelő közelében aratták a rozsot. Madis az összekötött kévéket egymásnak támasztotta, aztán mesteri módon megkoronázta őket egy-egy kévével. A farkas az egyik kis bárányt magával vitte; a többi vérbe fagyva ott feküdt a bokrok alatt. Madis Pärtel csak akkor tudta meg az egészet, amikor hazament ebédelni. Aztán már vissza sem ment a földre, hanem komoran ült a hűvös konyha leszedetlen asztala mellett és hallgatta a sajnálkozók siránkozását. Kilgi kis falu volt; ritkán esett meg, hogy egyszerre ennyi juhot tépjen szét a farkas, ezért is jöttek olyan sokan: ki részvétből, ki kíváncsiságból. Ezen az egy napon több ember lépte át a öreg Madis küszöbét, mint más'kor félesztendő alatt. A fészerhez láncolt farkasformájú szürke kutya rekedten csaholt. - Most ugatsz! - sírt fel Madis felesége, Miina. - De meg se nyikkansz, ha rátörnek a házra ... Madis Pärtel hatvanesztendős, zömök ember volt. Hajdanában biztos kézzel vadászott kacsára, nyúlra; most csak ült a kisszéken, komoran földre szegezte szemét és nagyokat' sóhajtva mondta: - Biztosan az a ravasz vén nőstényfarkas szimatolta ki az alkalmat; régen errefelé garázdálkodik már... a szeme ott villog éjszakánként az erdőszélen! Hány juh tűnt már el a környéken! Itt közel, a mocsárban bújnak meg a farkasok; ott van a tanyájuk. Hallgasd csak meg hajnalban hogy vonyít a nőstény... Volnék csak fiatalabb, majd megnyúznám!