Az ősi jog

Henry Sumner Maine a történeti szemléletű jogtudomány kiemelkedő klasszikusa, akit a joggyakorlatban szerzett tapasztalat, a szociológiai szemlélet és a különböző jogrendszerek alapos ismerete együttesen tett mindmáig figyelmet érdemlő tudóssá. Munkái közül a legjelentősebb az eredetileg 1861-ben megjelent Az ősi jog összefüggése a társadalom korai történetével és kapcsolata a modern eszmékkel, mely példákkal gazdagon illusztrálva a jogfejlődés különböző szakaszait tárgyalja: az első törvénykönyvek keletkezését, az írott jog és a szokások, a spontán jogfejlődés egymásra gyakorolt hatását, a természetjogi elvek megjelenését, a korai jogintézmények tartalmi összefüggéseit, különös tekintettel a rokonságra és a családra vonatkozó normákkal. Foglalkozik a tulajdonjog és az öröklési jog eredetével és korai formáival, végül pedig áttekinti a szerződések változásait, társadalmi funkciójuk alakulását. Az ősi jog nemcsak a jogtudománynak, ezen belül a római jog tudományának fontos állomása, de a szociológia és a néprajz tudományának, a primitív társadalmak problémái iránt érdeklődőknek is gondolatgazdag forrása. Maine munkásságának kultúrtörténeti jelentőségét Hamza Gábornak, a római jog professzorának utószava mutatja be.