Az örökkévalóság szövevénye - Egy természettudományos kutató gondolatai a gondviselésről

5 év tudományos kutatói tapasztalattal a tarsolyában Kolossváry István két oldalról közelítette a tudomány és a teológia méltatlanul elhanyagolt határmezsgyéjét. Az Örökkévalóság szövevénye egy személyes útleírás arról a zarándoklatról, amelyet a szerző a Pierre Teilhard de Chardin által kikövezett úton járt és most is jár. Gondolatait olyan tudományos megközelítésben tárja az Olvasó elé, amely egyszerű képekkel segíti láttatni az isteni gondviselés működését a világban. A könyv fő sodra egy alapvető kérdés körül örvénylik, amellyel a kereső Olvasó előbb vagy utóbb mindenképp szembesülni fog: vajon az Univerzum Istenben, az Ő szeretetével és kegyelmével átitatva, és a gondviseléstől vezérelve létezik, vagy pedig csak önmagában (esetleg multiverzumként?) áll meg, mindenféle ok, értelem és cél nélkül? Tudományos laborkísérletekkel ugyan nem lehet ezt a kérdést megválaszolni, de a szerző ezt nem hagyja annyiban. Az Olvasó meghívást kap egy szellemi utazásra, amely a tudományos mélygondolkodás és az emberi psziché síkján, egy szokatlan kísérletben való részvétel izgalmát nyújtja. Ennek a kísérletnek, amelyet mindenki maga végezhet el, a tárgya maga az ember. A szerző tudományos érveket állít sorba annak bemutatására, hogy Isten és az isteni gondvislés tagadása nem áll meg tudományos alapon, és ellentétes az emberi természettel. A szerző célja nem a meggyőzés, hanem a gondolatkeltés annak reményében, hogy az emberi gondolkodás e manapság sajnos mostohagyerekként kezelt területén, a tudósok és teológusok között végre újra meginduljon a párbeszéd.