Az optimizmus kora - Rodcsenko és kortársai

Madártávlat és békaperspektíva Alexander Rodcsenko (1891-1956) egy írásában a felülnézeti és az alulnézeti kameraállást a modern fotográfia két legérdekesebb látószögének levezte. Fontos feladatának tartotta, hogy tökéletesítse és elfogadtassa alkalmazásukat. (Novij LEF, 1928/5. sz.) Amikor 1924-ben elkezdett fényképezni már jelentős képzőművészeti életpálya állt mögötte. Kazanyi tanulóévei egyik meghatározó élményeként emlékezett vissza arra az eseményre, amikor 1914 februárjában David Burljuk és Vlagyimir Majakovszkij futurista felolvasóestet rendeztek a városban. Majakovszkij egyénisége olyannyira lenyűgözte, hogy későbbi művészi látásmódját alapvetően meghatározta. Moszkvába költözése után otthon érezte magát a sokszínű művészvilágban. Megismerte a kubo-futurista irányzatot, s egy ideig a hatása alá került. Ezt követően körzővel és vonalzóval vonalas rajzsorozatot készített, amellyel Tatlin érdeklődését is felkeltette. Kezdettől fogva izgatta a tárgyak szerkezete, anyagszerűsége, a színek és faktúrák esztétikai tulajdonságai. Folyamatos képzőművészeti kísérletei egyre elvontabb vizuális kifejezés felé vezérelték, geometrikus alakzatokból - körökből, háromszögekből, téglalapokból - képeket komponált. Pontosan szerkesztett, kiegyensúlyozott kompozícióival nem ábrázolni akart, hanem a festői értékek esztétikumát szigorú struktúrában megjeleníteni. Munkáival kilépett a háromdimenziós térbe, különböző anyagokból - fából, fémből, üvegből - plasztikus szerkezeteket állított össze. Felfüggesztett téri konstrukcióival a bonyolult geometrikus alakzatok formai összefüggéseit vizsgálta. Az 1920-as évek elején a fiatal szovjet állam elismert művészeinek egyikeként fontos művészeti intézményekben jelentős funkciót és tanári állást kapott.