Az évszázad gyermeke

Az évszázad gyermeké-ben az író viszonylag rövid időszak, tizenegy év (1910-1921) történetének leírására vállalkozik, de meggyőzően képes érzékeltetni, hogy a személyiségfejlődés szempontjából döntő jelentőségű kisgyermek és kamaszkori élmények hogyan, miképpen befolyásolhatták, alakíthatták egyéniségét, életútját. E kétségtelenül lélektani indíttatású mű azonban sohasem merül bántó pszichologizálgatásokba. Ellenkezőleg: Magyar Imre a hangsúlyt a könyv igen gazdag arcképcsarnokának felrajzolására helyezi. Magyar Imre könyvének legfőbb írói erénye tehát a jellemábrázolás. Mindig találó jelzőivel, humoros-ironikus helyzetrajzaival az egész embert képes megjeleníteni, sőt ami még ennél is több: az ember légkörét. Megközelítése majd mindig kétirányú, de eredményében, a kész portréban, csodálatos harmóniában ötvöződik a gyermeki optika intuitív éleslátása és a pontos diagnózisra törekvő orvosprofesszor rendkívül gazdag emberismerete.