Az emberiség tragédiája - Modernkori rabszolgaság

Az ember, mint örök haszonállat? Ajánlom e kiadványt mindazoknak, akik úgy gondolják, hogy a rabszolgaság kegyetlen, megalázó és emberi jogokat alapjaiban tipró intézménye az ókori birodalmak építetői, a sötét középkor urai, a gyarmatosítók vagy a gyapottermesztők régmúlt kiváltságaként már régen kihalt a 21. század felvilágosult korszakára. Ajánlom továbbá azoknak is, akik szeretik a magas kakaótartalmú csokoládét, az egyre vékonyabb és egyre kisebb, egyre okosabb számítógépeket és mobiltelefonokat, az örvendetesen olcsó ruházati láncok divatkövető és -diktáló termékeit. És vegyék kezükbe a kötetet azok is, akik mélyen elítélik, amikor arról hallanak, hogy iskola helyett tizenegynéhány éves lányok és fiúk kénytelenek áruba bocsátani a tőlük már régen elidegenített testüket, vagy idejüket egy focilabda megvarrásáért, hogy családjuk megéljen. Olvassa, akiket elborzaszt, hogy a földön kéregető koldus akkor sem tudna mást csinálni, ha szeretne, mert egy maffia tagjai figyelik minden mozdulatát, és azok is, akik elszörnyednek azon, hogy egy lány ára egy csomag kokain vagy épp némi étel, vagy rosszallják, hogy 7-8 éves gyerekeket fegyverbe küldenek vagy taposóaknát felkutatni, taposóaknát felkutatni, vagy kakaóbabot és gyapotot szedni. (dr. Lux Ágnes, az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány gyermekjogi igazgatója)