Az emberiség göcsörtös fája

˝Megvalósítható-e az eszményi társadalom, amelyben minden pozitív eszme és cél együtt létezik - ez Isaiah Berlin esszéinek fő kérdése. Hogy ez a ,,végső megoldás" elérhetetlennek látszik, az a XX. század tapasztalatainak baljós fényében, mint írja, ,,közhely" csupán. Berlin ennek a ,,közhelynek" az eszmetörténeti mélységeibe hatol: az ókor nagy utópiáitól a gázkamrákban és gulágokban végződő modern kori utópikus eszmékig kíséri végig az emberiség nagy gondolkodóinak megannyi próbálkozását, hogy feltárják az ,,igazságot", a mindenkire és minden népre érvényes univerzális jót, amelyet az ember el is érhet, ha eltávolítja az akadályokat a hozzá vezető útról. Ez az oly sokáig szilárd, megingathatatlannak tűnő hit, az igazságok végső harmóniájának tana azonban a romantika korában megrendült, s Berlin ezt tekinti a legnagyobb jelentőségű, máig ható szemléletváltásnak az emberi eszmék történetében. Mindkét eszme - az univerzális igazságba vetett hit éppúgy, mint minden egyetemes érték elutasítása - szélsőséges formájában veszélyes lehet, hangsúlyozza Berlin, ezért ő egy kényes egyensúly híve..˝