Az élősdi

Jules Renard halálos gúnnyal sújtja a bodorfejű írócskákat. Ez a regény a mesterműve. A hangja mélyről jött. Mintha kissé önmagát is kritizálta volna. Önmagán nevet. Csak a saját hibáinkat tudjuk ily kegyetlenül gyűlölni. Flaubert, aki erősen hajlamos volt a filiszterségre, egész életében a nyárspolgárokat tépázta. A hitetlen Heine a hitetleneket. A keresett Jules Renard a művészieskedőket. A hőst, akit Renard >>écornifleur<<-nek (élősdi, parazita) nevez, smokknak kereszteltem el, aki nálunk - sajnos - típussá lett és leginkább képviselője annak a kasztnak, amely az életben, a művészetben egyaránt élősdi, szomorú nulla. Kosztolányi Dezső