Az élet urai

Az élet urai című regényben két ember, kétféle látásmód, életszemlélet összecsapásának lehetünk tanúi. A küzdőtér egyik oldalán a baloldali érzelmű s emiatt felettesei szemében szálka lelkész áll, aki szűkebb pátriájában befutott esszéírónak számít, a másik oldalon pedig a munka nélküli amatőr író, Järvinen, akit a lelkész fogad fel a templom újjáépítési munkálataihoz. Az amatőr írók istápolójaként, a lelkész Järvinen írásához is fűz néhány atyai hangú megjegyzést. Mint Krisztus a tanítványait, oktatgatja az írásművészet ingoványos talaján botladozót, hogy a regény végére Pilátussá alakulva álljon szemben a Krisztus-alakká átlényegült Järvinennel. Pulkkinen a finn irodalomban szokatlan merészséggel játszik az idősíkokkal, megszakítva egymásra csúsztatja őket. A szereplők hol egymásról, hol önmagukról beszélnek, így a három főalak - a lelkész, Helka, a felesége és Järvinen - egyre plasztikusabb figurává válik. Järvinen, mint egy kalevalai hős, ,,ledalolja" a lelkészt. Helka napja című novellájában kiteregeti a káplán magánéletét, ekképpen állva bosszút a lelkészen és rajta keresztül az egész korhadt, posványos, képmutató világon. A lelkésznek nem marad más választása, mint hogy kitárulkozzék ellenfele előtt, felfedve a lelkészi és politikai hitvallása között feszülő ellentmondás okozta kétségbeesését. Pulkkinent a bajok forrásának felderítése izgatja, a tudatosítást helyezi mindenek fölébe. Visszamenve a bajok forrásához, megkeresve a betegség eredetét, ahogyan a mítoszokban szokás, az orvoslás is könnyebb. A gyógymód az újjászületés, a megújulás, lett légyen a baj egyszemélyes, kisközösségi vagy össztársadalmi, netán egyetemes, az egész emberiséget érintő.