Az egyház korszakváltás idején

Mivel járulhatnak hozzá az egyházak az új szemléletmód megtalálásához? Nyugat-Európában a nagy egyházak a szekularizáció folyamatára egyértelműen a vallás etizálásával válaszoltak, és a szekularizáció folyamatába egyfajta önszekularizáció formájában kapcsolódtak be. A vallás morális követelményei váltak az elsőrendű tematikává: a vallás transzformális tartalma, a Szenttel való találkozás, a transzcendencia megtapasztalása háttérbe szorult. Egy ilyen önkritikus megfontolás hozzásegíti az egyházakat, hogy újrafogalmazzák: mi az, amivel hozzájárulhatnak a szellemi orientálódáshoz a jelen átláthatatlan szituációban. Ha ennek során új módon kell is végiggondolniuk, hogy miben áll specifikus kompetenciájuk, nem hagyatkozhatnak a válasz öröklött formáira. Tévedés lenne azt gondolni, hogy már kezükben van a szellemi orientáció kulcsa, és azt már csak meg kell fordítani a zárban, hogy kinyíljon az ajtó egy mindenkire nézve kötelező érvényű felfogás előtt.