Az edény széttörése - Bevezetés az iszonyológiába

"Képzeljük el a Biblia második teremtéstörténetét, s ezen belül is azt a mozzanatot, amikor YHWH testszínű agyagból megformázza Ádámot, majd beleleheli saját lelkét, mire az agyagember megelevenedik. Mit ábrázol a kép, vagy még inkább: mit sugall? Egy fölfoghatatlan, titokzatos, láthatatlan és rettenetes lény bábut készít, mint egy varázsló, majd föléleszti azzal, hogy önnön leglényét: tüzes, forró leheletét beleleheli. A mítosz érzékletesen, közvetlenül az átélésre apellálva közvetíti az üzenetet, hogy mi emberek megelevenített agyagszobrok vagyunk, húsunk összetapasztott sár, amit ha a lélegzettel azonos lélek elhagy, azzá hullik szét, ami azelőtt volt: földdé, porrá. Vagyis testünk önmagában élettelen tárgy, ráadásul nem is a miénk, minthogy valakinek az alkotása, így a képbe a Bibliából oly jól ismert teljes alávetettség is belekódolt."