Az árnyékfejtők

A régiek azt mondták: minden könyvnek sorsa van. Tegyem hozzá: többféleképpen is. Nemcsak úgy, hogy emberi sorsokat foglalnak magukban, hanem például évekig hevernek asztalfiókban, mert bár a szakmai olvasónak tetszik, mégis széttárja karját: - Gondolod, hogy nem lenne belőle botrány? Úgy értem, diplomáciai... Nos, úgy határoztam, néhány ilyen ,,sorsos könyvet" - ha lehet - közreadok, hiszen ezek nem csupán azért dokumentumok, mert hogy a bennük foglalt életanyag jobbára valóban nyers és szigorú tényeken alapul, hanem: minden könyv útja maga is dokumentuma egy-egy időszaknak. Első ,,sorsos könyvem" legyen Az árnyékfejtők. Ez az írás első változatában 1982-ben elnyerte a Magyar Televízió pályázatának fődíját. Nem mutatták be. Nem jelent meg sehol. E lélektani, politikai, szexuális történet az ötvenes évek elején játszódik le egy dunai sziget kényszermunkatelepén, ahol politikai rabok élnek és dolgoznak. Furcsa, perverz játék jut eszükbe, hogy őreik életét feldúlják véle. Ehhez hasonló történetet több rabtársamtól is hallottam. Ezekből s persze képzeletemből gyúrtam eggyé e némileg kísérteties históriát. Meglehet, nem szörnyűbb, mint - mondjuk - József Attila Iszonyat című költeménye vagy Arany valamelyik balladája. Bárki úgy olvashatja, mint egy regényt. Hiszen valójában az is: inkognitós regény, mely a föld bármelyik pontján megtörténhetett (mint ahogy, valami nagyon hasaonló valahol meg is történt) vagy megtörténhet még ezután. Akár egy másik csillagon is.