Az antikrisztus csodái I-II.

Az antikrisztus csodái Abban az időben, mikor Augustus volt császár Rómában és Herodes a tetrarcha Jeruzsálemben, történt, hogy nagy és szent éjszaka borult a földre. A legsötétebb éjszaka volt ez, melyet valaha is láttak; mintha az egész föld valami pincébe került volna. Lehetetlen volt a vizeket a szárazföldtől megkülönböztetni s a legmegbízhatóbb úton is lehetetlen volt eligazodni. Ez nem is lehetett másképp, mert az égboltozatról egyetlen fénysugár sem szállt alá. Valamennyi csillag otthon maradt s az öreg hold betakarta ábrázatát. Amily mélységes volt a sötétség, épp olyan volt a csend és mozdulatlanság. A folyók megálltak futásukban, szellő nem mozdult, még a nyárfalevelek se rezegtek. Ha valaki tengerre szállt, észrevehette, hogy a hullámok nem verődnek a parthoz s a pusztában a homok nem csikorgott volna lába alatt. Minden szinte megkövült mozdulatlanságában, nehogy zavarja az éjszaka szentségét. A fű sem mert nőni, a köd leszállni s a virágok féltek illatukat kilehelni.