Az álomirtó

Fülszöveg Prózáját belengi a századelő szecessziós érzésvilága, a nosztalgia, a hódító szépségek utáni vágy, elkívánkozik a szenzációtlan köznapokból, a nyárspolgár józan, fantáziátlan világából. Novelláiban a magas szintű és széles körű műveltsége, tudása a képzelet játékainak rendelődik alá. Időben és térben a legtávolabbi világokat kalandozza be; történetei az őskorban, a bibliai időkben, a különböző ókori és középkori kultúrákban és saját kora távoli, egzotikusnak számító vidékein játszódnak. Ámde a valós környezeteket valamiféle nem evilági mázzal festi be. Az ókori mitológiák, a vallások s a világtörténelem bizarr történeteiből bontja ki a novellák cselekményét, melyekben a valószerű a valótlannal, a szépség a morbiditással keveredik. Hóbortos hősei közt, akik maguk is a fantázia és a valóság határán egyensúlyoznak, kísértet, boszorka, isten és ördög bukkan fel. A halott megelevenedik, az élő káprázattá foszlik szét. A történetek résein az irracionalitás, az abszurdum fenyegetése villan át, s felsejlik egy negyedik dimenzió: az el nem mesélhető, a csak sejthető talányok birodalma. Vissza Tartalom Prológus A Szimplon 7 Néhusztán meséiből Néhusztán meséiből 17 Tammúz 23 A négy táncosleány 31 Amenhotep 44 Az alerion-madár vére 54 Trivulzio kalandjai Trivulzio szeme 65 Taddeusz lovag vacsorája 75 Bambuan katasztrófája 85 A máltai láz 93 A tigris 104 A MacCadwore-hitbizomány története 109 A farkas 119 Kökküregén kán fogai 128 Glossina palpalis 138 Famaguszta Famaguszta 149 Az emberke 155 Tartini ördöge 162 Az álomirtó 167 Az Ofélia-szanatórium 172 Epilógus Új világ 181 Sánta Gábor: "Tour comprendre, mon ami!" 187