Az Isten, az ember és a játék

A kötet a szerző személyes istenképét (játékos indíttatásból fakadóan) kísérli meg kapcsolatba hozni az egyetemes emberi és keresztény hagyománnyal. A fejtegetések két fő részét a játék profán és szakrális vonatkozásainak bemutatása adja, ugyanakkor a tanulmánykötet gerincét képezi annak bemutatása, hogy e két szempont egymást kiegészítve elválaszthatatlanul része a játék világának. Sokak számára meglepő lehet, de tény, hogy a játék-szimbolikán keresztül mély értelmű átjárás van a világ profánként megtapasztalt szférájából a vallás szent szférája felé. Végső soron e tanulmány a játék-szimbolika lehetőségeit kiaknázva, a profán és a szent világa között elmélyült újkori szakadék kérlelhetetlennek látszó távolságait igyekszik megszelídíteni. Olyan szellemi játékra invitál ez a könyv, amelyben egy őseredeti szimbólumrendszer ezidáig szinte feltáratlan ösvényein haladva kíséreljük meg a valóság eredendő egységéhez való visszatérést. Ezen az úton akár egy ókeresztény egyházatya, Nazianzi Szent Gergely is idegenvezetőnk lehetne, amikor egy helyen így ír: ,,az ember élete, testvéreim, az elevenség elröppenő pillanata, gyermekjáték a földön, fénylő árnyék, elszálló madár, hullámon tovasikló hajó nyoma, por, finom köd, reggeli harmat, kinyíló virág".