Az Emberiség városa

Karinthy Frigyesről azt mondják, hogy racionalista volt. Hitt a nagybetűvel írott ÉSZ-ben. Hitt abban, hogy az ember meggyőzhető, és hogy uralma alá képes hajtani a természet erőit a világban és az emberben egyaránt.Rajongott a repülésért, sokszor írt a rádióról, a filmről, a radioaktivitásról, a relativitás elméletéről, a modern lélektanról, a gépekről, a tudomány és technika új eredményeiről. Felvetette társadalmi hatásuk problémáit, elgondolkozott lehetőségeiken, de veszélyeiken is. Egyszerre vonzotta az ismert és az ismeretlen. Türelmetlenül kutatta a rejtélyeket, izgatták a végső”, megoldhatatlannak látszó kérdések.Számos novellájában fordult a jövőhöz, a kifürkészhetetlen, nagy titokhoz, de nem az írónak annyira fontos Utókort szólongatta, hanem az érdekelte, hogy megoldja-e a jövő a jelen problémáit, válaszol-e kérdéseire.Írásaiban továbbgondolja, továbbképzeli, amit kora tudománya igazolt, feltételezett, s hol játékosan, nem beleborzongva saját ötleteibe, hol a filozófus éleslátásával mutat rá a tudományos fejlődés emberi következményeire. Néhány novellájában álmait, vízióit, disztópiáit veti papírra; ezek a szorongató látomások a fenyegetettség, az egyedüllét érzését fejezik ki, az emberség harcát az embertelenséggel - a világban, a háborúban és a lélekben.Karinthy racionalista volt.Hitt az észben az esztelenség közepette.Ezt a Karinthyt kívántuk bemutatni.