Átmenetben-A cionista mozgalom négy éve Magyarországon

Könyvünk kísérletet tesz arra, hogy felvázolja a XX. századi zsidóság egyik legdinamikusabb és legsikeresebb modern politikai mozgalmának, a cionista mozgalomnak a második világháború utáni magyarországi történetét. A mozgalmat több szempontból és több perspektívából mutatjuk be, így - többek között - mind zsidó nemzeti tartalmát, mind a magyar és a közép-kelet-európai helyzetből fakadó sajátosságait is érzékeltetni fogjuk. Ennek oka, hogy bár - meggyőződésünk szerint - a magyarországi cionista mozgalom elsősorban a magyarországi zsidóság politikai mozgalma, de históriája nem választható el Magyarország, Palesztina, Izrael és a közép-kelet-európai régió történetétől. Sőt a cionista pártok belső történetét és az ebben szereplő személyiségek egymást is alakító sorsdöntő szerepét sem lehet kikapcsolni a mozgalom össztörténetéből. így komplexebb kép kialakítására törekszünk, és szakítani kívánunk több, eddig bevett, a zsidóság és a cionizmus történetét taglaló - és e tájon elterjedt - historiográfiai tradícióval: számunkra a cionista mozgalomnak nemcsak az úgynevezett külső története, azaz a korabeli magyar belpolitikai élet számára is érzékelhető históriája a fontos; a cionista mozgalom önmozgása, a pártok és az intézmények egymás közti viszonya is legalább olyan lényeges és döntő, mint ahogy az is, miként reagált a magyarországi mozgalom a cionista világmozgalomban és Palesztinában (Erec Jiszraelben) vagy később Izraelben alakuló - és állandóan változó - helyzetre. Ezekből áll össze a kép: több tényező egymásra hatásából a szemünk láttára fejlődik ki a cionizmus magyarországi históriája. Ezért lehetett a mozgalom egyszerre zsidó és magyar, származását tekintve pedig le sem tagadhatta volna a közép-kelet-európai eredetet, ugyanakkor sok vonásában felsejlett és ráismerhetően alakította a történéseket a palesztinai/Erec Jiszrael-i valóság.