Asszony a fáraók trónján (Hatsepszut)

III. Tuthmózisz tizenhét hadjáratot vezetett Ázsia ellen. Elfoglalta a föníciai városokat, és Melkart arany oltárából veretett áldozati edényeket Amon asztalára. Kadest a földdel tette egyenlővé, az Eufrátesz partján megvívta döntő csatáját a mitanni hadsereggel. Győzelemről győzelemre haladt, de a győzelmek mindig újabb háborúkat szültek. Egyiptomi parasztok meneteltek az Orontész völgyében, egyiptomiak ostromolták Aleppó, Karkemis, Tunip falait. A városok elestek. Mögöttük azonban új városok voltak új kincsekkel, a hadjáratok folytatódtak. Thutmózisz elfoglalta az ismert világ felét, és a csatatereken hagyta népe ifjúságának egyharmadát. Egyiptomban a szántók előbb elnéptelenedtek, hogy nemsokára hadifoglyok tízezreivel népesedjenek be. Föníciaiak, amoriták, mitanniak, sivataglakók és hurriták álltak a folyó partján, és merték a csatornák vizét. Új szokások, új istenek és új betegségek telepedtek meg a Nílus völgyében. Thutmózisz, a zseniális hadvezér megnyert egy világbirodalmat, Tuthmózisz, a fáraó elvesztette népe jövőjét. Nem tudott megállni ott, ahol meg kellett volna állnia. Átlépte azokat a természetes határokat, melyeket a történelem törvényszerűsége minden nép számára megvon. És ezzel már megtette az első lépést azon az úton, mely később Egyiptomot a romlásba vezette. Mert háromszor jaj annak az országnak, amelyiknek királya nagy hadvezérnek születik