Aranyasszony

A hatvanas években kezdtem el érdeklődni világ eddig ismert legrégebbi írásos kultúrája, a mezopotámiai műveltség iránt. Elolvastam mindent, ami a tárgyban a kezembe került. Mindezekből arra a következtetésre jutottam, hogy volt egy nagyon ősi nép - és nyelvcsalád - nevezhetjük hunnak szkítának és magyarnak is - , melynek legrégebbi írásban fennmaradt dokumentumait a Tigris és Eufrátesz folyók közti városállamokban találták meg, és van ennek a nyelvcsaládnak egy ma is élő tagja ez a magyar nyelv. Ami a kettő között térben és időben van egyelőre elveszett. Az Aranyasszony Kr.e. kétezerháromszáz évvel, Mezoptámiában játszódik, ebben az időben Babilon még jelentéktelen település volt. Ezért a regényben sem görög, sem latin eredetű szavakat nem használhattam. Az élő, idegen nyelvekből származó jövevényszavak pedig egyenesen anakronisztikusan hatnának az ősidőben. Ettől a felismeréstől kényszerítve minden igyekezetemmel azon voltam, hogy színtiszta magyar nyelven írjak.