Apám földje

Megrendítő személyes utazásra hívja olvasóját Wibke Bruhns német újságírónő, akinek Meines Vaters Land (Apám földje) című nagy ívű dokumentumregénye máris tizenegy kiadást ért meg hazájában. A máig kínos témafölvetés ellenére a hitleri időszak olyan földolgozását hozta létre a televíziós személyiségként is ismert szerző, amely egyaránt elismerő fogadtatásra talált az eltérő szellemi, politikai körökben. A regényben az 1944-ben kivégzett apa életét kutatva a család másfél évszázados krónikája tárul föl, a porosz császárság idején élő nagykereskedő elődök gyarapodó, békés világától az első világháború zűrzavarán át a hitleri Németország összeomlásáig. Az apa-gyermek kapcsolatból valóságos dráma bontakozik ki, amelyet az elbeszélő és a számára idegen szülő közötti ismerkedés felfokozott, ám sokszor ellentétes előjelű kötődései táplálnak. Az író a tragikus végkifejletig az érzelmek minden válfaját átéli az apjával kapcsolatban: az idegenségtől, a rideg kritikától a szinte kamaszos elutasításon és megbocsátáson át a legmélyebb emberi együttérzés katarzisáig. A történelmi, szellemi, érzelmi utazáson túl a legfigyelemreméltóbb mégis a regény társadalmi értelmezése, amelynek során megfejthetjük a világháborúk emberi-közösségi hátterét, s nem utolsósorban fölülvizsgálhatjuk esetleges nemzeti, történelmi sztereotípiáinkat.