Apám bíróságán

Singer Apám bíróságán című műve egyszerre tekinthető novellák gyűjteményének, regénnyé, vagy legalábbis regényméretű és intenzitású panoráma-körképpé összeálló kisprózák kompozíciójának, gyerekkora való, visszaemlékezésnek, szépirodalmi eszközökkel és módon megalkotott történelmi esszének, valamint múlt-teremtő ,,naiv" eposznak. Az elbeszélésnek eseményanyaga az első világháború előtti és alatti időkről ad számot, ám az író - aki ekkor tizenéves volt - egyszerre kölcsönzi az elbeszélőnek akkori és jóval későbbi szemlélet- és látásmódját. Kettős - gyermeki és érett kori - látásmód bravúrosan egybejátszatott tükörképei e novellák, de többek is mindkét látásmód eredményeinél. Többek, mert aprólékos hitelű, életes felidézései egy szinte folklór- és kulturális antropológiai egzaktsággal látott életformának és mentalitásnak, egy vallástörténeti hitelességű zsidó hitvilágnak, egy mikrotörténelmi teljességű és minuciozitású valóságevokációnak. De még többek, mert egyúttal a gyászbeszéd szerepét is betöltik, nem laudációját nyújtják, egy elpusztított, meggyilkolt világnak, hanem újra feltámasztását, metafizikai lényegének felmutatását, valamiképp való örökkévalóságát revelálják. Mindezt pedig a lehető legegyszerűbb, de persze legnehezebb eszközökkel, a klasszikus novellaírás eszközkészletével teszik, az egyszerűen szólás, az emlékezés és a puritán beszámolás ősi módján. A naiv olvasónak is megragadó szépséget, meghittséget, a vájt fülű értőnek pedig tükörjátékszerű kaleidoszkópot nyújtva adnak ezek a novellák csodás ragyogású mítoszt is, ,,vérrögös" valót is, a falusi Lengyelország soha újra nem éleszthető zsidó kisközösségeinek, ,,családjainak" ősi értelemben vett képletét is. Valószínűleg Singer egyik legjobb munkája az Apám bíróságán - kétségkívül minden igazi olvasó számára felejthetetlen élmény.