Amit anyád sosem mondott el

Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tudnak elmondani a lányuknak az anyák. Nem szeretnék elmondani. Nem akarják lerombolni a lányuk illúzióit. A sajátjuka sem. Azt szeretnék, a lányuk nem feküdne le senkivel, majd csak ha fagy, és mindenki műkorcsolyázik. Ennek ellenére szeretnének unokákat, lehetőleg szeplőtlen fogantatással - valamikor egyszer, nagy sokára, mégis úgyis túlságosan sok dolguk lesz ahhoz, hogy vigyázzanak rá. Nem szeretnek a lányuknak az apjukról sem mesélni, mert mi van ha kiderül, hogy ő sem valami különleges lény, hanem csak egy köznapi férfi? Kivéve persze, ha elváltak - akkor viszont mindent el akarnak mondani. Szerencsére én nem vagyok az anyád, mondja Marion McGilvary, úgyhogy hadd világosítsalak fel pár dologról! Elmondta-e valaha is anyád, hogy... • nem illik kölcsönvenni más nők férjét, akkor sem, ha vissza akarod adni őket? • sose nézz bele egy olyan tükörbe, ami nem fér el a táskácskádban? • az öregség olyan viszonylagos - húszévesen az ember azt hiszi, végre felnőtt, harmincévesen vénnek találja magát, mikor negyven, a harminc kölyökkornak tűnik, és ötvenévesen egy szívesebben maradna negyvenéves? • a cipők olyanok, mint a csinos kamaszfiúk: beléjük szeretsz, bár tudod, hogy egyáltalán nem illenek hozzád, túl fiatalosak, szorítanak, és túl sokba kerülnek? • a szülés nehéz és csak utána kezd el fájni? • a férfi nem játékszer - nem adnak mellé használati utasítást, és a pénzedet sem kapod vissza, ha tönkremegy; és sajnos elemet sem mellékelnek hozzájuk?