Álmok útján

Jack Alone vagyok, egy átlagos kidobó srác a külvárosból. Nincs rajtam az égvilágon semmi különleges. Egyszerű vagyok kívül, belül. Hajamat hetente kétmilisre nyíratom, s ugyanilyen gyakran szoktam borotválkozni is, szóval állandóan sötét, vastag borosta fedi a képemet. Ugyanilyen igényes vagyok az öltözködésemre is: mindig farmer és póló. Bár elmúltam már harminc, semmim sincsen, csak egy százéves, kimustrált Fordom, meg a rohadt nagy élettapasztalatom. Nincs is ezzel semmi gond, csak... csak ne jönnének mindig azok a rohadt rémálmok. Mióta egy öreg cowboy mellém durrantott a stukkerével, nincs nyugodt éjszakám. Állandóan verejtékben fürödve ébredek levegő után kapkodva. Persze az engem kínzó lidércnyomások nem a jól megszokott, hagyományos baromságok, hanem valami teljesen más. Kénytelen vagyok újra és újra végigélni, ahogy felakasztanak, megégetnek, kettévágnak, megmérgeznek, szétmarcangolnak vagy szíven szúrnak. Egyvalami nem változik csupán: minden kurva vízióban meghalok. Hol szamurájként, hol viking harcosként, de minden alkalommal átélem a legborzasztóbb haláltusát, amit a történelemnek becézett emberi mészárszék legbrutálisabb gyilkosai tartogatnak számomra. Ha nem sikerül kitalálnom valamit ellenük, teljesen bekattanok ettől a szarságtól...