Áldozatok

FÜLSZÖVEG "...Egy fiú öngyilkos lett a falunkban... Elment a lányos házhoz, és ott, a tornác lépcsőjén lőtte meg magát... Kérem írják meg, hogy az emberek tanuljanak belőle..." - kéri a napilap szerkesztőségét az egyszerű falusi levelező, Boldog Rozália, s az újságíró elindul, hogy a tragikus esemény körülményeire fényt derítsen, hogy az emberi életeket romboló, hamis tudatmaradványokkal harcba szálljon. "Megírom, persze. Ezért jöttem végül is. Boldog Rozália is erre biztat. Egyet akarunk. A tanulság körül azonban... Jó lenne hinni még - mint valamikor - abban, hogy egyetlen írással kiirthatom gondolkodásuk hamis gyökereit. Új életeszményeket olthatok beléjük, megszabadíthatom előítéleteik béklyóitól. Jó lenne hinni ebben. Csak hát... Az újság egy napig él, egy napig hat. Ha hat! S nem vagyok naiv, elnök polgártárs, nincsenek rózsaszín illúzióim, nincsenek prófétai nekibuzdulásaim. Néhány dolgot megtanultam. Többek között azt is: a világ megváltása elmarad. A lelki béklyók lerázása pedig... Tökéletesen tudom, hogy pusztába kiáltott szó, de megpróbáljuk. Ne legyünk naivak, és ne túlozzunk: már azzal is megelégszem, ha egy pillanatig elgondolkoznak fölötte. Ez is nagyon sok. S ha még át is szólnak a szomszédba: olvasta? Olvassa el! Kell-e ennél több?"