Ahogy tetszik

Megjegyzés: Fekete-fehér illusztrációkkal. ELŐSZÓ Mikor egy lángész remekművel ajándékozza meg a világot, elkerülhetetlen, hogy alkotásai közül egyik vagy másik mostohább sorsra ne jusson, mint a többiek. A bőség árnyéka ez: a sok csillogó kincs csodálatában olykor elmegyünk olyan értékek mellett is, amelyek - a többi nélkül - magukban is páratlan gazdagságot jelentenek. Shakespeare nem egy darabjának ez a sorsa, köztük az Ahogy tetszik-nek is. Első magyar fordítása csak 1869-ben jelent meg, színházaink a múltban alig-alig játszották. Keresték ennek a háttérbeszorítottságnak az okát sokmindenben. Egyesek úgy vélték: a viszonylag kevesebb cselekmény miatt mondtak le előadásáról. Mások úgy gondolták: nehezen akadt olyan színésznő, aki méltóan tudta volna életre kelteni a darab hősnőjének, Rosalindának alakját. Van igazság ezekben a feltevésekben, de csak részigazság. Amikor a Nemzeti Színház 1938-ban Szabó Lőrinc új fordításában mutatta be: nagy sikert hozott, annyira, hogy 40 előadás után szabadtéren is tovább játszotta a színház a Margitszigeten. A felszabadulás után ismét színre került a Nemzeti Színházban, nemrégen pedig, mint első Shakespeare-bemutatóját, az Állami Faluszínház tűzte műsorára. Most vidéken és a fővárosban felváltva hosszú sorozatban játsszák a Faluszínház színészei s az előadások révén az ipari települések és a falvak közönsége egymással vetélkedő lelkesedéssel és fogékonysággal "fedezi fel" a remekművet önmagának. Vissza