Ady Endre tragédiája I-II.

Fekete-fehér fotókkal, kézirat-hasonmásokkal gazdagon illusztrált példány. A költőről készült fotó Székely Aladár felvétele. Készült Budapesten, az Athenaeum könyvnyomdájában. ELŐSZÓ A hajnalt vártam, a Svábhegyen, egy terraszon és a fátyolaiból kitakaródzó világ még alélt, már ébredt, a lebegő árnyakkal, amikről nem tudni, az ismeretlenségből merülnek elénk, vagy a lét piheg a virradásról. A szendergő kábulatban láttam az álomalakját. Rágondoltam. Arra a különösségre, hogy számontartok egy konstantinápolyi háremet, amelyben fonnyad vagy szépül egy szőke asszony, már a nevét sem tudom, de tudom, hogy ő egyszer incselkedett vele. Párizsból nem a Montmartre emelkedik reám, a hegy: a rue de Constantinople 15 és az Eiffel-tornyot nem látom, de magaslik a szálloda, ölében a kicsi barral, melynek oldalfalán van az automata-roulette és rézpergetyűjét az ő ujja megérintette... A brácsás fancsali arca bennemaradt a szememben, amint rángatja a vonót s hegedűt, vonót elhajít magától és sír, sír, mert megcsalta a felesége ... mért gondolok én az ilyesmivel ? ... A >>Három Holló< + Mutass többet - Mutass kevesebbet