Ábel az országban

Aranyozott gerincű, kiadói félpergamen-kötésben. Részlet a könyvből: Elbeszélésemet azzal végeztem volt, hogy a hargitai pásztorságot letettem s hazajöttem az apai házhoz Csicsóba. Repdeső szárnyaim azonban fenn a rengetegben úgy megkóstolták a szabadságot, hogy immár nem szenvedhettem a családi fészket. Meg is mondtam apámnak, hogy Bolhával együtt városban kívánkozom menni. Apám erre nem szólt semmit, hanem szekeret fogatott s azzal másnap elpályázott a Hargitára, hogy a felszerelésemet hazaszállítsa. Amikor estefelé megérkezett, én éppen az édesanyám sírjánál voltam s onnét csak alkonyatkor kerültem elé. - Ho van az erdei egyetmás? - kérdeztem tőle. - Bétettem a csűrbe - felelte apám. Bémentünk együtt, hogy számbavegyük a felszerelést, de én mingyárt megszeppenve állottam meg mert az asztalt s a széket s még a tábori ágyat is hazahozta apám, ámbár azok a bank tulajdonát képezték. - Hát a házat nem hozá el? - kérdeztem. - Az ott maradt szegény.