A zsidókérdés megoldhatatlansága, avagy: Mért születtem hébernek, mért nem inkább négernek?

Heller Ágnes írja a többszöri utánnyomást megért könyv második kiadása elé: Vannak könyvek, amelyek nem avulnak el. A ,,zsidókérdés" megoldhatatlansága maholnap tizedik esztendejét betöltô írásom ezek közé a könyvek közé tartozik. Tartok attól, hogy sosem fog elévülni. Könyvecskémben azt kívántam érzékeltetni, hogy ,,zsidókérdés" azóta létezik, amióta a zsidóság létezik. Ugyanakkor a zsidóellenes érzelmek és azok kifejezései átalakulnak, mutálnak, bár végleg nem szunnek meg. Felidéztem, sorjában a görögrómai judeofóbiát, a keresztény antijudaizmust, hogy eljussak a modern antiszemitizmusig. Majd végigkísértem a zsidóellenes érzelmek és elôítéletek alakulását az antiszemitizmus történetében. ...akadnak még tradicionális országok, amelyekben az antiszemitizmus régebbi variánsa is dívik, mint például Magyarországon. Itt még lehet a parlamentben hivatkozni a vérvádra, a zsidókat vagy ,,komcsikként", vagy ,,liberálisokként" szidni, hazafiatlansággal vádolni, vagy azt sejttetni, hogy még most is, a holokauszt után is, ,,túl vannak reprezentálva" az értelmiségi és az üzleti pályákon. Nyugaton ez a fajta antiszemitizmus már csak a harmadik hegedut játssza, kihalófélben van. Helyét az ,,új antiszemitizmus" töltötte be, ahogy a ma uralkodó antiszemita hullámot Nathan Saranszkij, az egykori refuznyik, ma izraeli államférfi, megnevezte. Könyvemben beszélek az Izrael-ellenes kritika álarcában megjelenô ,,új antiszemitizmus"-ról is. Errôl ma valamivel többet kell mondanom...