A vonakodó cethal

Rába György pályáját az érzelem tiszta pátoszával szóló költőként kezdte, majd stílusát egyre talányosabb, töményebb kifejezésformák telítették. Később a belső beszéd hézagos, töredezett nyelvén az álom anyagát is hasznosító verseiben az emberi sors feltételeivel, az öregséggel vetett számot. Sűrített, intenzív alkotásai egymásra villanó képekkel több szólamú szerkezetek, a költő összetett létérzésének megnyilatkozásai. Technikájában érzékletes világlátása és a gondolati mélység egyidejűleg nyilvánul meg. Formaművészként kitűnően alkalmazza a modern líra számos lehetőségét, de a sima felszínt jobban szereti érdesíteni; a nyelvtani szerkezetek egymásba úsztatása vibráló sokértelműséggel izzítja fel költeményeit. Újabban drámai előadásmódja önéletrajzi, olykor tündéries vagy éppen kesernyésen, novellisztikus elemekkel gazdagodott.