A vitéz Belizár

A Claudius-regények népszerű szerzője ebben a könyvében a bomladozó Római Birodalom egyik legérdekesebb korszakát és "az utolsó római férfi" tragikus sorsát eleveníti meg. Belizár - a hálátlanság áldozata - a VI. századi Bizánc kimagasló hadvezére volt. Ortodox hitű keresztények nevelték, és klasszikus műveltségű nagybátyja drinápolyi iskolájában olyan tudásra tett szert, amellyel éppúgy kiemelkedett kortársai közül, mint később a katonai iskolában, majd a harcmezőn. Képességeire felfigyelt Justinianus császár, aki az egykori Római Birodalom hatalmának visszaállítását tűzte ki céljául. Belizár minden erejével és tehetségével szolgálta uralkodóját, akkora sikerrel, ami már felkeltette a császár féltékeny gyanakvását. Egyre-másra keresztezte Belizár, a ragyogó hadvezér elgondolásait, sőt hazaárulással vádolta, majd teljesen félreállította. Semmivel sem tudta azonban megtörni hűségét, és ez csak még jobban ingerelte az egyre nekivadultabb zsarnokot - egészen odáig, hogy őrjöngő dühében végül megvakíttatta Belizárt. A regény nemcsak Belizár izgalmas és sokat vitatott jellemét állítja az olvasó elé, megismertet a Kelet-római Birodalom egész társadalmával, a század népeivel, a népvándorlás viharaiból győztesen kikerült hódítókkal, a keleti nomádokkal, a megkeresztelt, de még pogány szokásaiknak hódoló alattvalókkal, olyan élvezetes stílusban, amely még a csaták aprólékos leírásaiban sem válik fárasztóvá.