A világirodalom története I-II.

Megjegyzés: A szerzőről készült fekete-fehér fotóval. FÜLSZÖVEG Amikor könyvem a nyilvánosság elé lép, nem tudom leküzdeni azt az érzést, hogy nekem is bocsánatot kell kérnem merészségemért, mint ahogy a régi szerzők tették. Merészségemért, amellyel arra vállalkoztam, hogy egyedül írom meg az egész világirodalom történetét. Megvallom, vállalkozásom engem is nem csekély szorongással töltött el, főképpen munkám elején. De amint előrehaladtam, fokozatosan valami megnyugvásféle fogott el. Írás közben jöttem rá ugyanis egy különös felfedezésre: arra, hogy a világirodalom nem is olyan nagy. Ha szigorúan csak azokat az alkotókat és alkotásokat vesszük számításba, akik és amelyek igazán világirodalmi jelentőségűek, a végtelennek látszó anyag megdöbbentően összezsugorodik. Az igazi világirodalom, azt lehetne mondani, elfér egy jól megválogatott magánkönyvtárban, kötetei elhelyezhetők egy nagyobb terjedelmű dolgozószoba falai mentén. Ha valaki kora ifjúságától kezdve, rendszeresen és foglalkozásszerűen olvas, nell' mezzo, az emberélet útjának felére érve már el is olvasta a világirodalom jó részét, anélkül, hogy észrevette volna. Természetesen minden attól függ, mit értünk világirodalmon. A világirodalmat sokan úgy fogják fel, mint a nemzeti irodalmak összességét, ezért a magyar tudósok szívsebben használják a "világirodalom" szó helyett az, "egyetemes irodalom" kifejezést. Én nem az egyetemes irodalom megírására vállalkoztam, a "világirodalom" szót eredeti értelmében használom. A szót Goethe vetette be a köztudatba. Goethe ezt mondta Eckermann-nal: "A nemzeti irodalom most nem mond sokat, most a világirodalom korszaka van soron és mindenkinek az irányban kell hatnia, hogy ez a korszak minél előbb bekövetkezzék." Az idézetből látható, hogy Goethe világirodalmon olyan irodalmat értett, amely nemcsak egy nemzet, hanem az egész világ számára jelent valamit. Tehát világirodalmat nem cselekvő értelemben, nem azt az irodalmat, amelyet az egész világ ír, hanem szenvedő értelemben, azt az irodalmat, amelyet az egész világ számára írnak. A világirodalom azoknak a műveknek összessége, amelyek értékük vagy hatásuk révén, legalábbis virtualister, minden művelt nemzet számára mondtak valamit és el is jutottak minden művelt nemzethez. A világirodalom története az a folyamat, amelyben a nemzetekfölötti jelentőségű írók és művek országhatárokon és évszázadokon átemelkedve megtermékenyítik és irányítják egymást. A világirodalom története élő összefüggés. Vissza TARTALOM I. kötet Előszó Görögök 5 Az eposz 9 A líra 21 A dráma 26 A próza 48 A késői görög irodalom 56 A római irodalom 67 A köztársaság kora 71 Az aranykor 81 Róma alkonya 98 A szentírás és a keresztény ókor 115 A szentírás 119 Az ókeresztény irodalom 132 Intermezzo 147 Bizánc és az izlám 147 Középkor 163 Hősi irodalom 167 Egyházi irodalom 176 Lovagi irodalom 187 Polgári irodalom 214 A renaissance 227 Az olasz renaissance 232 Északi humanizmus, reformáció 260 A francia irodalom a XVI. században 269 Shakespeare kora 279 A barokk 303 A manierizmus 307 A spanyol fénykor 324 A franciák nagy százada 334 Északi barokk 360 A felvilágosodás 373 Angol klasszicizmus 375 Az ancien régime 396 A német irodalom a XVIII. században 415 II. kötet A romantika 5 A preromantika 10 Goethe és kora 13 Az angol romantika 17 Francia romantika 19 A kisebb romantikus irodalmak 110 A realizmus 125 Francia realizmus 130 Angol realizmus 162 Az észak-amerikai irodalom a XIX. században 193 Német realizmus 206 Spanyol és olasz irodalom a század közepén 238 Az orosz irodalom nagy kora 242 A skandinávok 280 A századforduló 297 Francia századforduló 304 Angol és amerikai századforduló 355 Német századforduló 382 Olasz és spanyol századforduló 411 Skandináv századforduló 418 Lengyel és orosz századforduló 434 A mai irodalom 445 Mai angol írók 451 Német írók és költők 468 Francia írók a két háború között 492 Mai amerikai írók 510 Mai európai irodalom 520 Névmutató 531 Tárgymutató 548