A veréb századik lépése-A védőirat-Szüret

Az élettel való nagy, tragikus összekülönbözés (A veréb századik lépése), az íróvá válás és ennek eszközeként a sistergő, sikeres élet keresése (A védőirat) után befutott íróként látjuk viszont Berecz Lászlót a Szüretben, ahol a nagy ünnep is csak látszatnak bizonyul. ,,... Azt mondta nekem egyszer a csicsói pap, anno 1957. tizenhárom éves koromban: Te fiam, mindig ingerelni fogod az embereket, és az alapvető ösztönöket fogod kiváltani belőlük. A nők közösülni akarnak majd veled, a férfiak verekedni. De te mindegyiküket túléled." ,,No, Berecz fiam, most pedig itt hagysz csapot-papot, ötszobás lakást, hallgatag szülőket, fecsegő egyetemi évfolyamot, és elmész az élmények után. Bejárod a világot, jó barátságot kötsz a gyilkosokkal és miniszterekkel egyaránt, lejegyzed a kisgyerekek gügyögését és az öregemberek bölcsességeit, mindenhova eljutsz, ahova lehetséges, aztán keresel egy barlangot, leülsz és megírod a nagy regényt." ,,Könnyen lehet, hogy Pubinak van igaza. Ez a bolyongás amit évek óta művelek, a pia, az emberek iránt érzett kifogástalan utálatom, az abszurd novelláim, a szorongásos reggeleim, a kimerültség fekete, szárnyatlan varjúja..."