A társadalom zenei képe

A kötet a 20. századi magyar zeneesztétika egy lehetséges narratíváját kínálja: megmutatja, hogy e zeneesztétika fejlődése miként illusztrálja a magyar filozófiatörténetben domináns szociologizáló hagyomány alakulását. E történetet a szerző a 20. században egymásra torlódó szociologizáló filozófiai módszertanok vezérfonalára fűzve beszéli el, s így mutatja meg, hogy miként kapcsolódnak a zeneesztétikai problémák koruk általános filozófiai problematikájához. A szóban forgó történet a pozitivizmus, a szellemtörténet, a marxizmus és posztmarxizmus csomópontjai köré szerveződik, anélkül azonban, hogy szakadozott lenne: a fogalmiság és a módszertanok különbözősége ellenére a csomópontok között az egyes személyek, problémák és olykor bizonyos értékelések is olyan kontinuitást teremtenek, amely a 20. századi magyar eszmetörténetben éppoly ritka, mint a társadalomtörténetben. A kötet azonban nem pusztán egy történetileg értékes hagyomány kanonizálására tesz javaslatot, hanem arra is rávilágít, hogy ez az örökség továbbra is megvitatásra méltó filozófiai és szociológiai kérdések megfogalmazására inspirál.