A szikföld sóhaja (Magyarország felfedezése)

A megjelenés idején annyit vitatott Mélytengeri áramlás szerzője - regények, drámák után - ezúttal ismét szociográfiai jellegű munkával jelentkezik: szűkebb pártiájának, szülőföldjének, Püspökladánynak múltját, félmúltját és részben jelenét térképezte föl, féltő aggodalommal. Munkáját személyes, úgyszólván lírai indulat, jó értelemben vett lokálpatriótai érdekeltség, hevület inspirálta. Az őt fölnevelő, bonyodalmas áttételekkel sorsává nőtt táj vonzásra érett - évtizedek múltán - stúdiummá, nyomozó szenvedéllyé. Kivallatja nagyközségi rangra emelkedett szülőfaluja és a környező tanyavilág történelmét, hiteles forrásokat kutatva, közvetlen népi forrásokat hasznosítva, hogy így, lépésről lépésre, eljusson a szívéhez nőtt helység viszonylagos elmaradottságának, ma még nem egészen megoldott fejlődészavarainak értelmezéséhez, a lelkiismeretes írótól joggal elvárható erkölcsi segítségnyújtáshoz. A múlt minden meghatározó mozzanatát számba véve elemzi a helyi polgárosulás gyengéit, a földrajzi adottságokat, a réges-régi mulasztásokat, hogy a szocialista területfejlesztésnek támpontokat adhasson. Személyes emberi érdekeltsége révén beleírja könyvébe önéletrajzát is, amely így hitelesíti a tárgyi kutatások etikumát, szocialista eszmeiségét.