A szerencse lánya

Eliza pár napos csecsemôként, rejtélyes körülmények között kerül 1843. március tizenötödikén a Chilében élô jómódú brit testvérpár háza elé. Egy csapásra megváltozik a házban az élet, a húszesztendôs Rose Sommers a sors ajándékának tekinti a kis jövevényt, akit saját gyermekeként nevel fel. A kislány a szigorú brit erkölcs szerint élô Sommers-ház s az indián dajka, Fresia mámi legendákkal, babonákkal teli világából meríti egész életére meghatározó élményeit. Tizenhat esztendôs, amikor találkozik elsô szerelmével, Joaquín Andietával, aki fogadott bácsikája alkalmazottja a Brit Import és Export Társaságnál. 1849-et írunk, s Chilébe ekkor jut el a hír, hogy Kaliforniában aranyat találtak. A nehéz sorban élô Joaquín is elindul szerencsét próbálni; meghamisítja a társaság könyvelési tételeit, így fedezi az utazás költségeit. Szinte reménytelen, hogy Eliza valaha is Joaquín felesége lehet, ezért elhatározza, hogy utánaszökik. A kínai hajószakács, Tao Csien segítségével – akivel késôbb életre szóló barátságot köt –, férfiruhába öltözve, potyautasként feljut egy hajóra, s ezzel kezdetét veszi a nagy utazás, amely több szempontból is próbára teszi az ifjú lányt. Miközben magát hol kínai, hol chilei sihedernek kiadva Kalifornia végtelen tájait járja, ráérez a szabadság ízére és tulajdon erejére. Útja során sokféle emberi sorssal találkozik, számos kaland, megpróbáltatás vár rá, amíg hű barátja, Tao oldalán a szerelme után kutat, s e keresés során döbben rá igazán, hogy voltaképpen hol is az ô helye. A Kaliforniában élô chilei írónô – a nagy sikerű Kísértetház és Paula szerzôje – kalandokkal, fordulatokkal teli új regényében lenyűgözô portrét fest arról a világról, melyben az erôszak és a kapzsiság ellenére a legfôbb érték mégis az ember, a szeretet és a barátság.