A szégyen leánya

Írország az ellentétek és az állandóság hazája, itt az egyszerű és a nagyszabású dolgokban ugyanaz a titokzatos szépség lakozik. Ősi kövekből rakott kör egy farmer földjén, melynek közepén hajdan tán tündérek és varázslók tanyáztak, pompás sütemények friss illata teaidőben, ködsipkás szirtek az óceán fölött és harmonikaszó a füstös kis kocsmákban- ezek mind ugyanerről a szépségről vallanak. Így látja Nora Roberts, és velünk is így láttatja szülőföldjét. A három nővérről szóló regénysorozat utolsó kötetében egy fiatal, ízig -vérig amerikai nő érkezik Clarke.be, a Blackthorn-panzióba, ám inkább ellenséges, mintsem testvéri érzésekkel: édesanyja csak most, a halálos ágyán mondta el neki, hogy valójában az ír Tomas Concannon volt az apja. Shannon Bodine eleinte minden idegszálával tiltakozik ez ellen, képtelen elfogadni a helyzetet. Lassanként azonban rabul ejti a táj, a csodás legendák földje, és új családja, melyet egyre inkább a magáénak érez. És az a férfi, aki soha nem ismert szerelmet ébreszt benne, s akivel titokzatos módon évszázadok óta egymásnak vannak rendelve. Mindez azonban túl sok ennek a modern, céltudatos, racionális gondolkodású lánynak: értelme és érzelmei kétfelé húzzák, úgy véli, vissza kell mennie Amerikába, pedig ott már semmije nincs. Minden, ami fontos, itt van Írországban...